34 hónapos

Lókötő. Mondom ezt a szó vicces és nem igazán mókás értelmében. Mert akinek olyan akarata van, hogy szivárványt varázsol az égre, annyira-de-annyira akarja, és addig-de-addig énekli eső közben, hogy "Süss ki napocska", de ugyanekkora akarattal áll ellen az anyjának is (meg most már az apjának is), az bizony egyszerre ilyen is meg olyan is.

Naponta, kétnaponta tanul egy újabb dalt vagy mondókát. Babaházat szeretne karácsonyra. Már konzisztensen azt válaszolja, ha kérdezik, hogy nagyon szereti az ovit. De azért hozzam el ebéd után. Pontosan el tudja játszani, mit hogyan szoktunk csinálni, persze fordítva: én vagyok a gyerek, ő az anyuka. A plüssökkel is anyukás-gyerekeset és ovisat játszik. Amikor végre azt hinném, békésen eljátszadozik és legalább öt percig nem engem nyaggat, egyszer csak azt hallom, hogy kiabál: "anya, jajj, megütöttem magam". Aztán amikor odaérek, kiderül, hogy csak a kisbéka kiabált anyukájának, a nagybékának.

Persze sok minden mást is igen pontosan tud, konkrét elképzelései vannak dolgokról, például hiába győzködjük, hogy a Zsolt férfi név, ha ő úgy gondolja, hogy az bizony egy lány neve. A szombat és a vasárnap sem hétvége. A hétvége a hétvége, és most épp december van, ha valaki nem lenne képben (bár ez csak mai kijelentés, holnap valószínűleg máshogy fogja gondolni - az itt-és-most tökéletes mestere).

Látványosan sokat nőtt mostanában.

Minden nap szed nekem valamit: egy csokor falevelet, diót, gesztenyét, ha az már nincs, akkor gesztenye héját, ha az sincs, kavicsot. Azt hiszem, az a lényeg, hogy sose legyen üres a zsebem. Azért gondolom így, mert ha magának szed valamit, azt is az én zsebembe rakja.

Ha beültetném egy hétre egy taxis mellé, simán megtanulná az összes utcanevet és autómárkát, ezek mostanában nagyon érdeklik.

Lehet, hogy beültetem egy hétre egy taxis mellé, mert néha teljesen kiborít, leginkább az akaratossággal és a türelmetlenséggel. Az utóbbi két hétben azzal is, hogy nem igazán aludt napközben. Ezt a harcot lehet, hogy fel is adom, bár akkor délután öttől egy nyűgös, még akaratosabb és türelmetlenebb, önmagára enyhén veszélyes és önmagán elég kívül levő kis emberrel kell valahogy zöld ágra vergődnöm, ami szintén nem egyszerű.

Igaz, ha épp nem a fáradtság miatt sír, akkor kisbabát játszik, a kisbabák pedig köztudottan sokat sírnak. Máskor pedig sírnak a plüssök, mert épp beverték a lábukat, elment az anyukájuk, éhesek, fáradtak, nem akarják meginni a kakaót, nem akarnak fürdeni menni, nem akarnak öltözködni stb. A plüssökkel aztán tényleg nem egyszerű.*

Szeptember eleje óta negyedszer náthás. Két náthája közt én kapom el a betegséget. Ez sem egyszerű.

Ami engem illet, én nagyon örülnék már egy egyszerű hétnek.


*Elnézést, Oszika; avagy remélem, jó tippeket adtam.