Az egészségügyrőlVegyük úgy, hogy még nem teljesen halott, úgyhogy mondhatok róla akár rosszat is, mert jó tapasztalataim nincsenek az utóbbi időben. Nem mintha engem valaha olyasmi zavart volna, ami miatt sokan rinyálnak (pl. hogy egy gyerek születésekor az embert miért nem a kórház látja el pelenkával és miért kell saját hálóinget vagy evőeszközt vinni), de az már tavaly január 16-a óta bosszant, hogy az orvost miért nem lehet kihívni, amikor a gyerek tényleg beteg. Amikor elvileg ki lehet hívni.
Ezt 1,5 hete is tapasztaltam (pedig ez már egy újabb, ajánlott orvos), mert hiába vártunk rá egész nap, nem jött ki. Mentünk tehát estefelé mi, lázasan-hányósan. Várhattunk is bő 1,5 órát, jó volt. Az orvos állítólag jött volna - csak még a rendelés végeztével, azaz este 6 után indult volna erre a körre, kb. 10 kis beteghez.
Ma reggel, amikor a múlt heti egyeztetést követően (mely esetben csak az asszisztensig jutottam a huszadik telefonhívásra) már nem is reméltem, hogy kihívhatnám az orvost, de azért megkérdeztem, hátha, mire nemtudomki a gyerekrendelőből annyit mondott: nem tudja felvenni a kérésünket, beszéljek majd a doktornővel. (Itt most talán ugorjunk ismét e bekezdés első zárójeles megjegyzéséhez.)
Félreértés ne essék, nem a doktornővel meg a rendelővel van bajom, hanem azzal, hogy túl vannak terhelve, és a hányós-lázas beteg a tapasztalatok szerint még abba a kategóriába tartozik, amivel inkább menjünk be a rendelőbe, mert ezért nem igazán tudnak kijönni. Még súlyosabb esetben pedig menj be az ügyeletre.
Ennek fényében azt már tényleg nem merem megkérdezni, hogy egyes kórházak bezárásával a fennmaradó kórházakban és/vagy ügyeleteken milyen szintű túlterhelés lesz, illetve hogy ha egy barátnőm a kiszáradásos kisfiával a múlt héten két éjszakát töltött
egy széken a kórházban, akkor később mi várható?
Szintén az egészségügyhöz tartozik, hogy végül, amikor sikerül orvoshoz jutni (személyesen vagy legalábbis telefonon), szinte mindig olyan gyógyszereket ajánlanak, amit vény (avagy támogatás) nélkül lehet megvásárolni.
(De ennek most inkább örülök, mert addig valószínűleg nincs akkora baj.)
Már egész kicsi kortól nyilvánvaló, hogy a legszürkébb, legunalmasabb, legnyűgösebb napokat is feldobja egy kis párnák közt hempergés. Manka ma kifejezetten kérte estefelé, hogy "pááá", miközben nagyon mutogatott a kanapé felé. Én meg örültem, hogy végre nevetünk is kicsit.
Már egész kicsi kortól nyilvánvaló, hogy a legszürkébb, legunalmasabb, legnyűgösebb napokat is feldobja egy kis párnák közt hempergés. Manka ma kifejezetten kérte estefelé, hogy "pááá", miközben nagyon mutogatott a kanapé felé. Én meg örültem, hogy végre nevetünk is kicsit.
