Boldog karácsonyt!

Karácsonyi készülődés

A karácsonyi vásárlás közben az emberek vagy rohannak, vagy téblábolnak. Vannak, akik osonnak az üzletek mellett, mások meg cikk-cakkban mennek. Így se, úgy se lehet haladni, én meg siettem volna, mert az elintéznivalóink néha úgy tűnnek, mintha véget nem érnének, máskor meg olyan, mintha már minden sínen lenne, csak épp ki kéne takarítani, na de akkor is, még ki kell takarítani, ennivalót és fenyőfát kéne beszerezni, az ennivalók egy részét megfőzni, a fenyőfából meg karácsonyfát csinálni stb.

Ettől függetlenül jó dolog késő este ajándékokat csomagolni és várni, hogy Hanna mit fog szólni az egészhez. Az ablakra tett üvegfestés matricák - részemről idén ennyire futja a saját készítésű ajándékokból - nagyon tetszenek neki, a kinti fény is, a karácsonyfa szerintem nem kérdéses, az ajándékok meg... nos, az úgyis mind újdonság és az újdonság az húdeizgi.

Ő a két felső metszőfogával készülődik a karácsonyra (nagy meglepetés lesz ám, ha végre kibújnak, mert már hetek óta minden nap azt hiszem, na, ha ma nem, majd holnap!) és nekem nagyon úgy tűnik, azt szeretné, hogy már csak napi egyszer aludjon.

Meglepetés

Nevelés

Anyukám javaslatára, mert ha a kislány élete a kérdés, egy óvónő szerint ilyet is lehet tenni, ma kicsit meglegyintettem Hanna kezét, amikor a kábelekhez nyúlkált.

A hatás frenetikus volt, már ami a rám kifejtett hatást illeti, mert Hanna nem nagyon illetődött meg az egésztől. Egyszerűen fogta magát, és ő is ráütött az én kezemre egyet, de úgy, mintha ez lenne az új játék, mondjuk a "csip-csip csóka" átdolgozott verziója.

Ezek után maradunk annál, hogy a kábelektől vagy elcsalom valamivel, vagy fogom és egyszerűen arrébb teszem. Nekem az úgyis jobban bejön. Cserébe néha hagyom kertészkedni a cserepekben, attól úgyis csak ügyesedik a keze, az enyém meg nem törik le holmi porszívózástól.

Pepe, avagy az éhenkórász

Manci egy kis dumagép, egész nap be nem áll a szája. Vannak új szavai, bár továbbra is inkább a hangutánzás a lényeg, így aztán az ebéd szóból valahogy "pepe" lett, a tikk-takkból "gka-gka", a béka brekegése "dedede".

Nagyon vicces, ahogy trappol négykézláb a konyha felé, széles mosollyal a száján, és közben azt hajtogatja, "pepe, pepe", persze akkor is, amikor nem az ő pepéje készül.

Rudolf helyett

Motiváció

Megvettük a csomagolópapírt a karácsonyi ajándékokhoz. Már csak a csomagolnivalókat kell beszerezni.

Mászik!

Most, hogy már harmadik napja és egyre többet, egyre jobban mászik és a lakást is bekússza (meg már a virágföldet is piszkálgatja, igazi gyerek módjára), ki merem mondani, hogy mászik a lány.

Így sem töltök vele kevesebb időt, mert a közös játék az fontos, de jóval könnyebb dolgom van, mert ő sokkal jobban érzi magát. Ha inni kér, odamegy a poharához, ha hozzám akar bújni, akkor oda tud jönni egy kis szeretgetésre. Nem nyüszög azonnal, csak mert nem ér el valamit (vagy mert én arra próbálnám rávenni, hogy valahogy mégis próbálja meg), és végre nem futunk ki a sok-sok játékból sem a nap végére, mert az egész lakás egy játszótér, ami felfedezésre vár.

Levél a Mikulásnak

Amíg apa-párom Mankát altatja, levelet fogalmazok a Mikulásnak. Olyasmi jár a fejemben már délután óta, hogy kedves Mikulás, kérem idén ne küldj ránk semmi rosszat, elég volt tavaly Hanna dédnagymamájának elvesztése, korábban meg holmi betörők december hatodikai látogatása.

Azért sem szeretnék semmi különösebbet, mert ma épp elég ajándék volt, hogy a lány először próbálkozott a mászással (még csak nagyon csendben mondom), legfeljebb virgácsot hozzon, ha rossz voltam, vagy micsoda.

11 hónapos

Apa-párt pótolandó - ha olyat lehet -, Mankánál ma itt járt Oszika, akit jól megszeretgetett. Süniorrozásból és pusziból bőven jutott mindenkinek, a bozótharcos kislány mindenféle új tudományát bemutatta, Oszika pedig megtudta, mi az a kenguru.