Varázslós
Írhatnék arról, hogy jujj, még kint se voltam a hóban, mert hozzánőttem a kanapéhoz, de voltam, nem vagyok a kanapéhoz nőve, csak néha érzem úgy, akkor viszont annyira, hogy hozzáfűzném azt is: minden etetéssel szaporodik az ősz hajszálaim száma. Vagy írhatnék arról, hogyan áll a karácsonyi készülődés, de minek - végülis egész jól állunk, más kérdés, hogy én még nem állok sehogy vele (ahogy az előbb mondtam, leginkább csak ülök a kanapén), de majd ma, ha minden jól megy, lesz 2,5-3 órám, megváltom a világot is - két gyerek mellett ugyanis úgy tűnik, mindent még gyorsabban meg tudok csinálni, feltéve, hogy egyáltalán eljutok odáig, hogy a pici ellátása és a nagy kívánságai mellett bármi egyebet csináljak, mindenesetre a teregetés, vasalás és társai tényleg gyorsabban mennek. Hangsúlyoznám: még gyorsabban.
Igazából nem is tudom, mit írhatnék a napjainkról. Zajlik az élet, és örülök neki, hogy van, aki segít, meglepően jól dobáltuk egymásnak ma is a feladatokat reggel, mint két zsonglőr, most kinél melyik gyerek van, amíg te reggelit csinálsz, addig én pelenkázok, avagy rakj már egy falat kaját a számba, mert foglalt mindkét kezem, én meg ellátom mindkettőt, amíg te elszaladsz tusolni... Dávidot is elaltatta, úgy tűnt, csak kicsire, de akkor nem írhatnék most, cserébe most ódát zengek róla.
Pöröghetnék itt karácsonyra készülődve, de nem - lesz, amilyen lesz, és úgy lesz jó, nem attól, hogy lesznek-e új díszek a fán, vagy hogy hányféle sütit sütünk (megmondom én, egyet se, amilyen csokizás folyik itt Mikulás óta, meg amennyit a család úgyis süt, mi majd sütünk máskor, amikor úgy érezzük, itt van az ideje, és ténylegesen időnk is lesz rá).
Most annak van itt az ideje, hogy örüljünk a kicsi tele szájjal vigyorgásainak, mert már ilyet is tud, csak fényképezni lehetetlen, mert akkor a fényképező az érdekes, és hogy megoldjuk azt, hogyan fog a nagy egyik napról a másikra (bocs, inkább percről percre) megtanulni olvasni. Kedves karácsonyi angyal (nálunk ilyen néven futsz), ezt speciel megoldhatnád, mert nekem elképzelésem sincs, hogyan kell ilyesmit varázsolni.
Jut eszembe, gyerekszáj, úgyse férne ki oldalra: "A V-nek még nem lesz kistesója, mert az ő apukája nem tud kisbabát varázsolni a V anyukájának a pocakjába, csak az én apukám olyan nagy varázsló, csak nekem lett kistestvérem."
Írhatnék arról, hogy jujj, még kint se voltam a hóban, mert hozzánőttem a kanapéhoz, de voltam, nem vagyok a kanapéhoz nőve, csak néha érzem úgy, akkor viszont annyira, hogy hozzáfűzném azt is: minden etetéssel szaporodik az ősz hajszálaim száma. Vagy írhatnék arról, hogyan áll a karácsonyi készülődés, de minek - végülis egész jól állunk, más kérdés, hogy én még nem állok sehogy vele (ahogy az előbb mondtam, leginkább csak ülök a kanapén), de majd ma, ha minden jól megy, lesz 2,5-3 órám, megváltom a világot is - két gyerek mellett ugyanis úgy tűnik, mindent még gyorsabban meg tudok csinálni, feltéve, hogy egyáltalán eljutok odáig, hogy a pici ellátása és a nagy kívánságai mellett bármi egyebet csináljak, mindenesetre a teregetés, vasalás és társai tényleg gyorsabban mennek. Hangsúlyoznám: még gyorsabban.
Igazából nem is tudom, mit írhatnék a napjainkról. Zajlik az élet, és örülök neki, hogy van, aki segít, meglepően jól dobáltuk egymásnak ma is a feladatokat reggel, mint két zsonglőr, most kinél melyik gyerek van, amíg te reggelit csinálsz, addig én pelenkázok, avagy rakj már egy falat kaját a számba, mert foglalt mindkét kezem, én meg ellátom mindkettőt, amíg te elszaladsz tusolni... Dávidot is elaltatta, úgy tűnt, csak kicsire, de akkor nem írhatnék most, cserébe most ódát zengek róla.
Pöröghetnék itt karácsonyra készülődve, de nem - lesz, amilyen lesz, és úgy lesz jó, nem attól, hogy lesznek-e új díszek a fán, vagy hogy hányféle sütit sütünk (megmondom én, egyet se, amilyen csokizás folyik itt Mikulás óta, meg amennyit a család úgyis süt, mi majd sütünk máskor, amikor úgy érezzük, itt van az ideje, és ténylegesen időnk is lesz rá).
Most annak van itt az ideje, hogy örüljünk a kicsi tele szájjal vigyorgásainak, mert már ilyet is tud, csak fényképezni lehetetlen, mert akkor a fényképező az érdekes, és hogy megoldjuk azt, hogyan fog a nagy egyik napról a másikra (bocs, inkább percről percre) megtanulni olvasni. Kedves karácsonyi angyal (nálunk ilyen néven futsz), ezt speciel megoldhatnád, mert nekem elképzelésem sincs, hogyan kell ilyesmit varázsolni.
Jut eszembe, gyerekszáj, úgyse férne ki oldalra: "A V-nek még nem lesz kistesója, mert az ő apukája nem tud kisbabát varázsolni a V anyukájának a pocakjába, csak az én apukám olyan nagy varázsló, csak nekem lett kistestvérem."
0 Comments:
Post a Comment
<< Home