Kész

Azt hiszem, én kész vagyok, legalábbis szerintem elég jó lelkiállapot kisbabázáshoz, amikor az ember lánya úgy érzi, már szívesen megadja magát a helyzetnek. A helyzet pedig alakul, és lesz ahogy lesz: perpillanat még minden kérdőjeles, de az előző heg állapota (valamint a pocakméret és ahhoz képest az én méreteim) miatt minden nappal közelebb kerülünk a programozott császárhoz.

Nem, nem így képzeltem, nem erre vágytam, nem ezen dolgoztam fejben. Viszont a lényeg nem is itt rejlik, hanem abban, hogy a gyerkő is kész legyen, márpedig a 37. betöltött hét után késznek számít. Részemről örülnék neki, ha jövő szerdáig ő döntené el, mikor szeretne megszületni, de ami igazából itt lebeg a szemem előtt az az, de jó lenne már itthon lenni vele együtt, négyesben. Mondjuk egy ágyban ébredezni.