45 hónapos

Mondjuk, hogy az egész világ ellene van. Megint ott tartunk, hogy naponta legalább egy 30-45 perces hisztit nyom, de van, hogy kettőt. Mert egy percet nem tud várni. Vagy mert kitalálja, hogy ő akart fürdővizet engedni, nem mintha ez eddig valaha is felmerült volna igényként. Le is engedi a vizet, de hogy újat engedjen, az önmagában nem elég: tekerjem vissza az időt. De ne csak 20 percnyit, hanem legyen megint reggel, követeli, mindezt persze ordítva. Mert hogy ő azt akarja csinálni, amit ő akar, ahogy ő itt és most elképzelte. Ebből kimozdítani lehetetlen, hiába beszéltük meg már többször, hogy az időt nem lehet visszaforgatni, ellenben lehet valamiféle megoldást keresni, meg ugye lehet időben szólni, mert szóból értünk. Ha ignorálom a hisztijét, akkor öklendezésig fajul a dolog és akár egy órás is lehet, már ő tép engem, hogy figyeljek rá.

Hogy ez mennyiben függ össze azzal, hogy nem alszik túl sokat, számomra még mindig kérdéses, főleg, amikor napokon át este f11-kor alszik el (9-kor már ágyban), de f7-kor már fent van, holott napközben sem aludt. De lehet az is, hogy nem iszik eleget, mert tényleg nem iszik eleget. Vagy hogy túlságosan pörög, mert tényleg pörög.

Hisztielhárításban pedig már jó vagyok, az esetek nagy többségét idejében kezelem, vagy elbohóckodva, vagy olyan dolgokra hivatkozva, amik valahogy már átjutottak az értelmén, amiért dícsérni tudom, vagy amivel együtt tudok érezni. A vércukorszintjére is iszonyatosan figyelek, ovi után azonnal kap inni-enni, nehogy már az alacsony vércukorszint keserítse meg napjainkat. Állandóan résen vagyok, de arra nem tudok felkészülni, ha utólag nyögi be, hogy ő akart valamit csinálni. Az sem működik, hogy megegyezünk valamiben. Ma megegyeztünk, hogy játszhat cipőboltosat, de legyen szíves kezet mosni utána, mert a cipők talpa koszos. Ennek eredményeképpen ma egész nap nem volt hajlandó kezet mosni, se egyszavas utasítással, se viccel-játékkal, se kéréssel, se rászólással, se dacos ellenvetéssel, sem holmi "nekem aztán mindegy" hozzáállással nem lehetett rávenni. Még az se segített, amikor a szokásos módon odaszóltam, hogy evés előtt kézmosás. Kitart a saját elképzelése mellett.

Egyébként ha már a kezéről van szó, a kézügyessége sokat fejlődött mostanában, egész ügyeseket rajzol. Ez itt például egy királylány, avagy egy Barbie. Mikor mi, csak nehogy rosszat mondjak rá, mert annak is ordítás lesz a vége. Pedig egyébként a szövege nagyon jó, szerintem ezeket most az új oviból, a nagyoktól hozza. Az ovikezdést egyébként jól vette (persze, tudom, az ovi miatt lehetnek a hisztik), vannak barátnői, sokat mesél, az óvónénik szerint jól érzi magát, kinyílt, felszabadult.

Amikor jó passzban van, akkor segítőkész, kedves, jókedvű, érdeklődő, nyitott, és persze okos is. Olyan meglepő dolgokat csinál, hogy szótagolva mond szavakat és a szótagokat megszámolja (ezt ő találta ki magától), bár mostanában amit lehet, megszámol (tízig már egész stabilan), illetve teljesen odavan a bolygókért, csillagokért.