Ez van

Az önmagában nem lenne akkora baj, hogy a gyerek akaratos-hisztis (és mostanra már komisz is).
Az sem, hogy alapvetően keveset alszik.
Még csak az sem baj, hogy nálunk nem nagyon (avagy inkább egyáltalán nem) lehetséges az, hogy leadjuk akár csak fél napra egy nagyszülőhöz.
Azzal is megvagyok, hogy a család férfitagja sokat dolgozik.
Még azzal is kibékülök, ha egyik héten külföldre megy, a másik héten meg azért nem látjuk túl sokat, mert közben összegyűlt itthon a munka.
Nehezen ugyan, de elfogadom azt is, hogy sokszor hétvégén is dolgoznia kell valamennyit.
Ennél nehezebben fogadom el (mert nem örülök neki), amikor beteg a gyerek, márpedig előfordul, épp elég gyakran, vagy épp elég hosszan.
Azt már lassan megszokom, hogy szinte minden éjjel kelek a lányhoz 2-3 alkalommal.

Csak az a nehéz, amikor mindez egyszerre adott, ráadásul hosszú távon. Vagy inkább az, hogy ezek mind olyan dolgok, amiken én nem nagyon tudok változtatni. Azért próbálok.