Szelence

Kinyitottunk ma este egy olyan dobozt, amit eddig nem akartam, és igazából most sem tartom jó ötletnek, csak épp jobbnak, mint ha rosszabb példa van előtte.

Adott ugyanis, hogy az oviban van angol nyelvű foglalkozás, amiből eddig egy percnyi mondókázást hallottam csak, de annyi pont elég is volt. Adott még, hogy Hanna mostanában mindennek tudni akarja a nevét, leginkább talán a márkáját, de amikor vacsora közben ma is kérdezgette, hogy a széknek mi a neve, az asztalt hogy hívják, és sorolt mindent, ami épp látható volt, kezdett kicsit unalmassá válni számomra.

Gondoltam, váltsunk. Nyelvet. (Mindig kitalálok magamnak valamit.)

Nos, szelence kinyílt, vele együtt a gyerek szeme is, jó nagyra, én meg sorolhattam tovább a dolgok nevét, csak már angolul. Holnap nagyjából 60 szóból fogom kikérdezni, addig még gondolkodom, hogy mégis hogyan lehetne ezt a lelkesedést kihasználni részemről, aki szerintem inkább az anyanyelvét vagyok hivatott képviselni, de ha már angolból van diplomám, talán mással is tudok neki szolgálni.