Mi lesz így?

Itt és most betegség van (újra), a lány most (megint) aftás és náthás is. Pár napja épp megjegyeztem néhány embernek, hogy milyen aranyos volt mostanában, milyen könnyű vele - nincs is kedvem oviba adni. Nos, ahogy ismét berendezkedtem a nyűgös-nem-alvós-gyerek-betegápolója üzemmódra, úgy tűnik, leginkább azért volt aranyos és azért volt könnyű vele, mert 1,5 hétig nem volt beteg. Még akkor is sokkal jobb volt, ha abból 1 hetet én voltam most dögrováson.

A gyakori betegápolás, akárhogy is nézem, plusz energiákat emészt fel. Nem sajnálom én az egy szem gyerekemtől a törődést, de a sok betegeskedés vonzataként havonta legalább egyszer újra vissza kell szoktatnom a délutáni alvásra és azon túl az egyedül elalvásra, sokszor étrendbeli különbségekre is figyelni kell, ráadásul a beteg gyerek így vagy úgy, de extra ellátást kap, talán ezért is érzem mostanában, hogy kicsit el van kapatva.

Az IgA csökkentség már kiderült, pár hete kap immunerősítőt. Homeopátiás immunerősítéssel is próbálkozunk, az elmúlt 1,5 hétben meg is csillant a remény, de most kicsit összetörtem. Csak állok itt tanácstalanul, hogy hívjam-e az ovit (aminek egyáltalán van-e értelme), hogy a jövő héten sem megyünk beszoktatásra, vagy hívjam-e a céget, hogy tényleg fogalmam sincs, mikor lehet belőlem akár csak részidőben újra munkatárs.

Koncentrálok az itt-és-mostra. Az viszont nem áll össze, hogy ha az itt-és-mostunk ilyen gyakran betegeskedős, akkor mégis, mi lesz velünk?