Viccelődünk, viccelődünk

Hanna az utóbbi időben eleve elég sokat kérdez, de már az is gyakori, hogy megpróbál átvágni. Vagy legalábbis barkochbázik a maga módján. Képes igen hosszasan, igen komoly képpel arról faggatózni, hogy a polcon mi az a valami. Mire hosszú kérdések és magyarázatok árán rájövök, hogy miről is van szó, kiderül, hogy csak a kis elefántra gondolt, és nagyokat nevet, hogy anya végre-valahára kitalálta.

Hanna mostanában nagyon fülel, a játszótéren is folyamatosan figyelemmel követi, hogy mi történik. Tegnap például hangos nevetésben tört ki, amikor a mellette hintázó kisfiú kijelentette, hogy "befúj a nadrágjába a kukijához a szél".

Reggel is tud meglepetést okozni, már csak azzal is, hogy f6 és 9 között kel. Valamikor. Ma fél hatkor volt ébresztő, ami szerintem nem annyira vicces, bár azon azért mosolyognom kellett (így vagy úgy), hogy tegnap este azt ígértem a-nak, hogy majd próbálok Hanna előtt, korán felkelni.