Elvarázsolt kastély

Ülök és nézem, ahogy játszik. Mostanában ez a legjobb szórakozásom, nagyokat vigyorgok magamban, mert egy az egyben lejátssza, ami vele történik. Meglehetősen vicces látni saját magam az ő kis tükrén keresztül. Néha olyanokat látok, azaz ezek szerint olyanokat teszek és mondok, hogy csak nézek, de akkor mosolygok a leginkább - persze mikor miért, lehet az cinikus mosoly is, a lényeg a felismerés -, amikor látom a játékában az én anyukámat is. Hogy is ne látnám, én részben az ő mintáját viszem tovább.

Kérdezem is Hannát, neki lesz-e gyereke. Azt mondja, kislánya lesz. Logikus, mi más lenne.