Nagylány

Nagylánynak ma néztünk ovit. Nincs annyira közel, de elsőre nagyon szimpatikus - nem csak nekem, neki is, és ez a lényeg. Nagyon kedvesen fogadták, rögtön részese lehetett mindennek, ő pedig jött és ment, néha visszaszaladt hozzám, hogy elújságolja, hogy mi történt, mit csinált. Mindezt rettentő nagylányosan.

Nagylány most már felnőtt wc-be és fák, bokrok tövébe is jókat tud pisilni. Május óta általában egyedül eszik (korábban is tudott, csak nem akart - ha a keze maszatos lesz vagy akár csak felmerül, hogy maszatos lehet, akkor most sem eszik egyedül), pohárból iszik, nagyjából le is tud vetkőzni egyedül.

Nagylány ma segített takarítani, úgy igazán. Jól is tette, mert így legalább valamennyire fel lett mosva a szobája, ahol amúgy nem hagyott engem érvényesülni. (Ez nem tinédzserkori szokás?) Aztán segített - tényleg segített - lemosni az ablakot, csak egy egészen pici rész maradt maszatos. Amikor kiteregettem, rám szólt, hogy hogy merészeltem én kicsipeszelni a bugyijait, az az ő feladata.

Nagylány profin imitálja mindazt, amit én szoktam csinálni. Nagyszerűen ellátja Zsuzsi babát, az összes Duplo figurát, no meg bármikor bármelyik plüsst. Főz nekik, etet, bevásárol, pelenkáz, fürdet, sőt, vasalni és internetezni is szokott (egyelőre a játék pénztárgépen). Felelősségteljes is mindehhez: Zsuzsinak nem ad tortát, mert Zsuzsi még kicsi.

Nagylány olyan szavakat is használ már, hogy "pedig", "valószínűleg", "természetesen", és ha valamit nyomatékosítani szeretne, hozzáfűzi, hogy "szívem".

Nagylány igen gyakorta jelzi, hogy valamit EGYEDÜL szeretne csinálni.

Nagylány néha már affektál is.

Nagylány kapott nagylányos hintát, mert már biztonságosan hintázik rajta, és így végre megtanulhatja hajtani is magát. Ezt ő szeretné, én szívesen lököm és szívesen hintázom vele együtt a játszótéren továbbra is.

Nagylány nagyon sok mindent megért már. Ha nem ért valamit, vagy nem tud valamit, akkor jelzi. "Tudod, Hanna...", mondom neki. "Nem, én nem tudom", hangzik a válasz. Mi ez, ha nem nagylányos?

Nagylány mostanában azt szokta játszani, hogy ő kisbaba, ami azért elég vicces. Ami nem annyira vicces, az az, amikor éjnek évadján nagylányból kislánnyá minősül, és elvárja, hogy akkor is üljek ott, altatni, mert ő még kicsi. Mivel már elég sok nagylányos dolgot produkál, úgy döntöttem, nem dőlök be neki.