Zugevés?

Fogalmam sincs, hogy az milyen. Sosem voltam az a fajta, aki éjjelente rájár a hűtőszekrényre, de most ilyesmire vagyok kárhoztatva, csak épp napközben.

Olvastam egyszer valahol egy cikket, és akkor tényleg viccesnek tűnt, ahogy valaki leírta, hogyan eszik ezt-azt titokban, konyhaszekrény ajtaja mögé rejtőzve, a hűtőbe fejet bedugva, fürdőszobában elbújva, nehogy az ikrei nassolni akarjanak, vagy szimplán csak megegyék előle azt, amit ő enne.

Lelki szemeim előtt lebeg, hogy mostantól nálunk is ez lesz, mert nincs kecmec, nekem most gyakran kell ennem, keveset. Ellenben bármi, amit én eszem, az felkelti az amúgy is jó súlyban lévő lány érdeklődését, és amíg a friss vagy legalábbis nyers zöldség és gyümölcs kizárva a diétámból - amely jelen esetben az epediétám és a hízókúrám is -, addig bizony el kell bújnom.

Még szerencse, hogy a gyermek mostanában úgyis szeret bújócskázni. Csupán annyi változik majd, hogy eddig a plüssjátékok bújtak el ide-oda, most meg én fogok. Táplálkozás céljából.