Kilóg a lóláb

Néha nem tudom, mi tart vissza attól, hogy jól megmondjam a véleményemet. Nem hinném, hogy csak némi jólneveltség, vagy az, hogy úgy gondolom, bár meggyőződve nem vagyok róla és emiatt sokszor ki is zárom ezt a tényezőt, hogy bizonyos kor után az emberek úgysem változnak. Abban viszont hiszek, hogy ha valaki odafigyel és nem csak úgy puffog a világba, akkor a másik oldallal is számot vet - mert nem arról van szó, amikor valaki tőlem teljesen függetlenül azt csinál, amit akar, mert az esetben felőlem azt csinál mindenki, amit és ahogy szeretne -, viszont akkor megint oda lyukadok ki, hogy felesleges bármit is mondanom, mert az illető, feltéve hogy figyel, úgyis tudja. Legalábbis észreveszi.

A probléma ott kezdődik, amikor valahogy sok az olyan személy az ember körül, aki nem figyel. Kellőképpen/megfelelően/elég jól/egyáltalán/másokra. Vagy még magát sem veszi észre. Legalább (legfentebb, mert most épp erről van szó) az adott helyzetben. A probléma másik fele pedig az, amikor ezekre az emberekre megy el az energia/miegymás, és nem jut elegendő azokra, akik megérdemlik.