Kicsi a világ

A kórteremben négyen voltunk. Kettő szegről-végről ismerős. Nem kisvárosban, ahol ez érthető lenne, és nem is csak a nagyvárosból, hanem itt a nagyvárosban futok össze valakivel egy kisebb városból, a másikkal meg egy külföldi tartózkodásból. Itt meg nézem a videót, és nem csak Zsolt az ismerős, hanem egy másik szereplő is.

Tudom, hírértéke nem sok, csak számomra meglepő, főleg akkor, amikor a lakás is túl nagynak tűnik, mert én most olyan kicsi vagyok. Még Hanna is sokkal nagyobb, olyan apróságokban például, mint felvenni valamit, ami leesett, vagy kidobni valamit a szemétbe (mert nekem ilyen csoda ügyes és segítőkész nagylányom van, bizony).