Hanna és a hó, 15 perces felvonás

Délelőtt nagy nehezen összeszedtem magunkat, hogy lemenjünk, azzal a felkiáltással, hogy csinálunk hógolyót (tudod, mint a Boribonban). El is jutottunk az utca sarkáig - azaz a házunk sarkáig, mert a házunk az utca sarkán van -, ahonnan nem volt hajlandó semerre, egy tapodtat sem. Se a játszótérre, se máshova. "Anyuka megy játszótérre, Hanna itt maradsz." Maradtam, persze. Csináltam hógolyókat, persze. Dobáltuk is. Mini hóembert is csináltam, de nem érdekelte. Aztán elég volt. "Menjünk haza."

Azért a hógolyó, az jó volt, legalábbis azt mondta.