j

f a i r - nem babablog

Thursday, October 11, 2007

Motoros, gyalogos, mókuskerekes

Más anyukák hogy veszik rá a gyereküket arra, hogy haladjanak az utcán? Mert nálunk vagy motorral, vagy gyalog, vagy előre, vagy hátra, vagy jobbra, vagy balra, vagy kutya, vagy macska, vagy akármi, de a lényeg, hogy valami biztos mindig van, ami miatt - már a gyerek is tudja mondani - sosem érünk oda.

Más anyukáknak hogyan van idejük rendben tartani a lakást? Mert nekem egy végeláthatatlan harcnak tűnik, pedig csinálom. Folyamatosan.

Néha leülnék és szusszannék egyet, mint túra után a hegytetőn, hogy körülnézzek és lássam, most ez így rendben, letudtam egy időre (úgy egy-két napra), még ha utána minden menne tovább a szokásos kerékvágásban.

Néha aludnék is egy jót, úgy, hogy senki ne ébresszen fel, se kiabálással, se felesleges óracsipogtatással, hanem magamtól ébredjek.

9 Comments:

  • Engem is érdekelnének a válaszok! :)))

    By Anonymous Anonymous, at 11/10/07 14:32  

  • ez bizony meg egy darabig igy marad. a megoldas a bejarono es a bebiszitter lenne. sot, egy bentlakasos dadus, aki takarit is:)

    By Blogger mami zen, at 11/10/07 17:55  

  • Vajon tényleg vannak anyukák, akiknek sikerül, vagy csak úgy tesznek? Vajon tényleg az anyukáknak sikerül vagy a nagyinak? Múltkor a kórházban csevegett két anyuka: rettentő, hogy van, aki ide is hozza a gyerekét, micsoda szenvedés a gyereknek. Igen, és micsoda nagymama, aki nem vállalja el - mondja a másik - pedig EZ LENNE A KÖTELESSÉGE. Tessék??? Így könnyű.

    By Anonymous Anonymous, at 11/10/07 23:45  

  • Teljesen egyetértek! Ismerősi körben is, ahol csilivili a lakás, ott vagy a nagyi főz és takarít, vagy a nagyi elviszi a gyereket egész délutánokra. Félreértés ne essék: én egyiket se kívánom a nagyijainktól. Meg szeretem, ha a gyerekünk VELÜNK van. De akkor bizony néha porcicás a lakás, meg van egy alaprendetlenség, meg halom vasalnivaló a szekrényben... És a gyerekünket visszük mindenhova magunkkal, igen, bevásárolni is, meg orvoshoz is, lehet, hogy néha jobb lenne neki, ha nem, de a többszázkilométerekre levő nagyiktól ebben nem várhatunk segítséget. És ezzel együtt egyáltalán nem érzem úgy, hogy Szegénykémnek csupa szenvedés lenne az élete... És most itt nem azokra fújok, akiknek van segítségük, hanem akik emellett megszólják a segítség nélkül küzdő anyukákat, hogy milyen rettentő lehet a gyereküknek...

    By Anonymous Anonymous, at 12/10/07 12:05  

  • Az én megoldásom a korábban indulás volt, ha volt időm. Ha nem volt, a motort otthonhagytuk - hiába a hiszti - és 10 lépésenként fel-felvettem a következő sarokig, hogy haladjunk.

    A teljes csődöt a szatyorral megspékelt állapot jelentette, ezért a bevásárlást áttoltam estére, amikor a férjemmel és a gyerekekkel együtt mentünk. :o)

    Ha tényleg sietek, azt megértetik a fiaim és rendesen jönnek (verseny a lámpaoszlopig) - de ők jó gyerekek. :o)

    Mi is vittük mindenhova és a férjem, ha nem talált nagy rendet otthon, mert játszottunk, megértette az álláspontomat és összepakolt. Első a gyerek! :o)

    Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok. ;o)

    By Anonymous Anonymous, at 12/10/07 19:05  

  • Minden tanulságot levonva: családot kéne cserélnem. :D

    By Blogger sbodi, at 12/10/07 20:53  

  • Jaj, dehogy :)
    Nálunk vannak napok, amikor beteszem Larát a játszóágyba és takarítok, mert KELL. Picit zokon veszi, de hosszú távon Neki is jobb, ha legalább a kosz miatt nem idegbeteg az anyukája :)
    A haladást meg úgy oldom meg, h ha sietős dolog van, akkor babakocsi, nincs mese. Ha csak séta, akkor nálunk is 5 centinként megállás van, mert bogárka, cica, bácsi, kislány, stb.
    De vhol jó és rossz is egyben, h ez az idő is úgy el fog telni, mint a 2 hetes koruk...
    És mostmár csináljunk vmit együtt :)

    By Anonymous Anonymous, at 13/10/07 00:33  

  • Ha most elárulom, hogy a tegnapi buliban egy anyuka is velünk dorbézolt, nagyon kiakadsz...?:)(Bár alkoholt csak szolídan ivott, mert mint mondta:"Reggel szoptatnom kell":)))))

    By Anonymous Anonymous, at 13/10/07 12:24  

  • Á, nem ilyesmiken akadok ki. :)

    By Blogger sbodi, at 13/10/07 13:47  

Post a Comment

<< Home