Kívánságlista, avagy nyakunkon a hideg

Én is igazolhatom (ahogy ők is), hogy az anyák hamarabb vesznek a gyermeküknek egy sokadik ruhadarabot, mint maguknak. Biztos vannak ellenpéldák is, persze (és felőlem nyugodtan), de maradjunk a saját házunk táján.

A gond ott kezdődik, amikor anyuka minimális szabadidővel rendelkezik, és ezen felül úgy gondolja, a lányának nem a plázában a helye, hanem a játszótéren. Ugyanis eljön az idő, amikor anyukának nincs télre cipője és a kabátja sem igazán játszótérre való. Kesztyű is jól jönne, mert kezd hideg lenni, és nem dughatja zsebre a kezeit (egyikkel fogja a lánya kezét, a másikban lóg a motor, ahogy az kell). Ha pedig órákat tölt kint a szabadban, sapka sem ártana, pedig soha nem volt oda a sapkákért. Télen pedig lehet, hogy a 1,5 éve turkált és azóta folyamatosan használatban lévő fekete vászontáska sem fog beválni, ha elered az eső, netalán a hó. Meg egy-két hosszú ujjú felső is jól jönne, mert anyuka az elmúlt 2+ évben már rongyosra hordta azokat.

Így anyuka futtában (mert téli kabátja még a gyermeknek sincs) benéz egy-két boltba, majd kissé elkeseredik és úgy dönt, jobb híján majd kívánságlistát ír - bár jó kérdés, mi alapján -, addig meg sízoknit húz a vékony őszi cipőbe, mert a rendelkezésére álló idő alatt aligha fog ennyi mindent beszerezni, számára is elfogadható árakon.