Kicsi lány, nagy műsorral

Ma büszkék lehetünk, megörökítették Hanna magánszámát, pedig már aggódtam, mert például a hétfőinek nem maradt nyoma, bármennyire is jól sikerült. Igaz, nem volt tökéletes ez a mai felvétel, idővel majd biztos törlik, mert csak egy bank biztonsági kamerái rögzítették az előadást. Ráadásul ha nem hangosfelvétel készült, akkor még kevésbé élvezetes az egész, mert csak egy frusztrált kis apróság fel-alá mászkálása látszik majd rajta. Kár érte, ő tényleg beleadott apait, anyait. Visszhangzott az egész épület, annyira, hogy ezzel az erővel bankot is rabolhattunk volna, csak a sálat kellett volna az orrunkig felhúzni.

Némi csitításra irányuló próbálkozás után én csak álltam, mert ilyenkor nem nagyon lehet mit tenni. Leginkább azon morgolódtam, hogy ezek szerint felesleges volt úgy szervezni az elintézendőt (nem ám elintézendőket), hogy előtte és utána is a kedvére tegyek? Mert nem volt se fáradt, se éhes, sőt, unatkozni se unatkozott - legfeljebb arra a 10-15 percre unatkozhatott volna, de már az első percben kezdte a hisztit, így végképp fel nem foghatom -, hiszen földalattiztunk, vonatokat néztünk, nyugiban sétáltunk, és a banki ügyintézés után még több mókát ígértem már jó előre és még ott is. Nem rohantunk sehova. De itt megáll a tudományom és az elméletek is megdőlnek, mert amit el kell intézni, azt el kell intézni, neki is kell alkalmazkodnia kicsit a világhoz. Végülis erről szól az egész.

Az elméletekről azért még érdemes szólni pár szót - szigorúan csak anyukáknak. Most, hogy ismét olvasgattam a témában, leginkább az kapott meg, hogy fogjuk fel a gyermek hisztijét (pontosabban annak tolerálását) úgy, mint ha éppen valami csodálatos, nagy dolog történne, mely közben ugyan szenvedünk, de az eredmény majd mindenért kárpótol. Példaként a szülést hozták fel - csak azt magyarázza meg nekem valaki, hol az a nő, akinek naponta van kedve szülni? És mit gondoljak az efféle mindennapos "szülések" közben arról, hogy vagy huszan bámulnak (ha be nem is szólnak)? Az is érdekelne, hogy a beígért eredmény mikor lesz meg?

Ilyen értetlen vagyok én most, és próbálok megértő lenni, sőt, mosolyogni is az egészen. A mosolygás egyelőre még csak akkor megy, amikor már lecsillapodtak a kedélyek, de elvileg van időm gyakorolni, nem két hét a dackorszak. (Csakazértsem fogok visszalapozni, hogy megnézzem, mikor írtam, hogy ideje felkötnöm a gatyát, csak húzok még egyet az övön.)

Mindegy, majd elmúlik ez is és jön helyette más, de azért a műsort, na, azt tényleg meg kéne örökíteni. Persze csak magunknak, legyen meg mindenkinek a maga művésze, művésznője. Az elmúlt hét éjszakai műsorait is beleszámítva meg se kérdezze tőlem senki, miért nem megyünk a Cirque du Soleil előadására. Jut nekünk épp elég "látvány és hangzás kavalkádja".