Utazunk!

A szép idő örömére kitört rajtunk a nátha, de ezzel kapcsolatban nincs mit írnom, mert Hanna kedvét ez mit sem befolyásolja. Rendületlenül játszik és motorozik, én meg csak ámulok, bámulok, mert akárhányszor próbáltam nyáron, annyiszor nem akart menni vele, épp csak ráült, így aztán már kezdtem lemondani arról, hogy a gyermek valaha is motorozni fog. Most meg futhatok utána, pedig csak pár napja kapott rá. Persze azért ha van mit nézelődni, akkor nem olyan gyors a tempó, de ma már csak motorral jártuk be a postát, a patikát és a kis boltot, illetve tettünk nagyobb kerülőt, mert egy helyes kis kutyát mindenképpen követni kellett.

Nagy kedvence mostanában a villamosozás, tegnap a nagymamával is kipróbálták. A mamának ez volt az első Hannával közös kiruccanása, így ő talán egy icipicit jobban élvezte, de az se semmi, amikor a lányom lelkesen kiabálja bele a telefonba, amikor megkérdezem, hogy hol van, hogy "vijjamoson".

Én metrózok mostantól heti kétszer az epekövek ügyében, ami nekem szintén kiruccanás, bár azért jobb lenne, ha nem a város másik végébe kéne járnom. Lehet, hogy akkor kellett volna igazából elkezdenem kezelésre járni hozzájuk, amikor még ott laktam, na nem igazán a praktikus okok miatt.

Apa-párom pedig elutazott, majd csak hétvégén jön haza, én meg próbálok mindig az adott napra koncentrálni - ha a beszervezett programokat a nátha miatt le is kéne mondanunk és itthon ragadnánk - és nagyokat nevetni Hannával, mert arra bőven ad okot. Csak aludni tudjunk, mert ott kicsit bezavar a nátha.