Nyáridő

Már reggel is üres az utca és a játszótér, pedig részben árnyas. Estefelé se sokan vannak, de mi azért kitartóan járunk, mert kell a levegő és a mozgás. Manci ugyan lustább, nyomottabb, mint szokott, játszópajtások is elvétve akadnak és én is csak félgőzzel működöm, de legalább még működöm. Besötétítünk, ebéd után sziesztázunk, én esetleg olvasok.

Újabb benti tennivalókat ötlünk ki, kint pedig megfigyeljük, hogyan locsolnak, ahol pedig nem locsolnak, felszedegetjük a már most szárazan lepotyogó faleveleket és kiszáradt csigákat. Hétvégén apa-párom elbiciklizik Hannával a még árnyasabb játszótérre (végre hajlandó bukósisakot felvenni), néha leugrunk a Velencei-tóhoz egy strandra, ahol van árnyékos hinta és homokozó is, elmondjuk, hogy de jó is lenne egy nyaraló, esténként pedig, ha végre elaludt, előkerül az idei nyaralás témája.