Elmélet

Ráfoghatnám a korai kánikulára vagy az össze-vissza fronthatásokra, de akár az is lehet, hogy attól függ, hogy mennyit látja az apját. Bárhogy is legyen, Hanna mostanában megint nagyon keveset alszik és a délutánok bizony elég húzósak.

Ha le tudunk menni a játszótérre (legyen az délután f3-kor, a tűző napon, amikor ép ésszel senki más nincs ott), akkor jobban elvagyunk, de tegnap a délutáni játszóterezés elmaradt a vihar miatt, és a helyzet estére odáig fajult, hogy ahhoz, hogy vacsorát csinálhassak neki, már a kezébe nyomtam a papírzsepis dobozt - így legalább 5 percig elfoglalta magát, míg előtte még a babatársaság sem igazán dobta fel.

Az apás elméletet igazolja, hogy múltkor a négy napos hétvége után (ahogy korábbi közös hosszú hétvégék után) néhány napig meglepően nagyokat aludt és vidáman ébredt. A jó világnak jelenleg ugyan vége, de legalább megtudtam, milyen azoknak, akiknek a gyereke 2-2,5 órát alszik, és nem utolsósorban megbizonyosodhattam afelől, hogy én is boldogabb, kiegyensúlyozottabb anyuka vagyok, ha a gyerek kialussza magát.

Nem tudom, hogy az apás elmélet mennyire igaz - vagy esetleg csak arról van szó, hogy Manci unja már a képemet -, de tegnap még a kiságyból is kikiabált, hogy apa-apa, amikor hallotta, hogy az apja hazaért, pedig akkorra már aludni szokott. Ha pedig apa is itthon van, amikor Hanna eszik, felváltva hol neki, hol nekem kell etetni, mert ha nem úgy van, akkor kisebb hisztit vág le. Hogy is mondjam, mostanában kicsit szeszélyes a lány.