Dalra fakadunk

Hanna első éneke így szól: hítá, pájítá, (r)égi, ugojj!

Napok óta ezt hallgatom, néha folyamatosan énekli-dünnyögi, bár ma újításként elég sokszor elmondta azt is, hogy á-pí-pütyü-pütyü-pütyü.

Ma én is dalolni tudtam volna örömömben, mert azok után, hogy eddig a játszótéren nem nagyon járkált egyedül, ma már szinte csak két lábon közlekedett, a homokozóban, a faháncsban, a kavicson, mindenhol. Sőt. Hazáig egyedül jött volna, ha nem ugatja meg egy nagy kutya.