Mondókáz(z)unk

"Áll a baba, áll" - ezt a kis lüke mondókát (-félét) mondogatom, amikor fogja magát és elengedett kézzel áll néhány másodpercig. Néha már akár 10 másodpercig is, miközben vigyorog ezerrel és elég biztos a dolgában, nem nagyon "szörfözik". Tegnap már lépegetni is próbált önállóan, két-három lépés sikerült is - első próbálkozásnak tökéletes. Amikor vezetem ("Egy, kettő, három, négy, te kis Hanna hová mégy" vagy "Sétálunk, sétálunk..." csak épp leguggolni még mindig nem tud), próbálja elengedni az egyik kezem, de ez még nem az igazi.

Pelenkázás közben, fürdés után szintén a mondókák kötik le. Egyelőre a Bóbitából mondogatunk ezt azt, mert azokat a verseket könnyű felelevenítenem, de majd jön a Zsubatta is. Nagyon tetszik neki a diridongó és az etyepetye, de mindig is vevő volt minden bugyuta hangzású szóra. Így aztán ha sok értelme nincs is az adott mondókának, legalább jókat nevetünk rajta.