Csendes napok

A múlt héten minden napra jutott valami tevékenység, hol itthon volt babatársaság, hol pedig máshol. Megnéztünk két zenebölcsit, és a hétfő délutáni mellett döntöttünk, mert minden szempontból jobban bejön mindkettőnknek. Takarítgatunk, tavaszi lomtalanítunk, sétálunk, hintázunk, villamosokat, buszokat nézünk, boltba járunk, főzünk, ismét takarítunk, közben pedig játszunk - így megy ez.

A háttérben én csendben várom, hogy történjen már valami. Például néhány újabb önálló lépés, vagy legalább a guggolás sikerüljön az angolspárgás leülések helyett, ha már a kezeléseken megy neki, bár ott lehet, hogy csak dacból csinálja a végén, amikor már nagyon elege van.

Adél elcipelte nekünk a járássegítő kisautót (bébitaxit), ami rettentően tetszik Hannának, de a bal lábát teljesen mereven tartja még, amikor lép vele.

Várok, türelmesen, miközben szeretném már megmutatni neki a világot két lábon járva, és alig várom, hogy igazi együttérzéssel bólogathassak az ismeretlen anyukának, aki azzal jön, hogy milyen drága a gyereknek a cipő.

A kirakatban ücsörgés nagyon jópofa volt, kintről a járókelők sorra beintegettek és vigyorogtak a gyerkőknek, Hanna kiabálta, hogy íjjá-íjjá, holott villamos helyett csak sárga távolsági buszok mentek, Lilla pedig hamar ráérzett a dologra, így néhány perc múlva együtt ütögették az üveget.