Sportnapok

Sportnapokat tartunk. Tegnap a már szokásos két órás gyaloglás után karra is erősítettem. A gyaloglás egy jól megpakolt babakocsival, az erősítés pedig zöldborsó-passzírozás formájában történt, kényszerből a bal karomat is bevonva. Ma a szokásos gyaloglásomat megspékelve apa-párom hátát erősítettük úgy 9-10 kiló cipelésével, kirándulás címszóval.

A sportnapokon Manka egyelőre szemlélődőként vesz csak részt, bár az utóbbi napokban enyhe lábon rugózás formájában bővült az ő mozgása is. Sajnos egyelőre csak akkor, ha megtartom, és nem mindig jellemző, hogy sok kedvvel csinálja. A süniorrozás sokkal jobban megy neki.

Nekem meg hasra kéne kicsit erősítenem még, no meg agyra, bár a héten kiolvastam egy könyvet, ami perpillanat eléggé passzol a mindennapjainkhoz és nagyon is reálisan látja azokat. Nem is értem, pasi hogyan tud ilyet írni, de elismerésem... (Csak annyi ellentmondás vetődött fel bennem, hogy az én gyerekem biztosan hangosabban ordít, mint az, akiről a könyvben úgy gondolják, nála hangosabban síró kislány nincs is.)