Mégis/Mégse

Ez most akkor egy nem Mankás bejegyzés lenne. Közben mégis az. Mostanában több mindennel vagyok így, biztos természetes, csak mégse. Például hogy jó lenne zenét hallgatni, sokat, olyat, amit én szeretek, de ha neki a Babazene (2) jön be, akkor mi a teendő? Fejhallgatóval hallgatni, mondjuk porszívózás-felmosás közben, amikor őt leköti az, hogy a felmosófa feje jobbra-balra jár? (Olyan, mint egy kismacska, próbálná elkapni, elég mókás...)

Nem, ez most nem cinikus akart lenni, csak pont olyasmi megoldás, mint hordozókendőbe tett gyerekkel főzni (tudniillik úgy, hogy főzés közben a gyermek lóg rajtad), csak tüzet ne fogjon a hordozókendő.

Tudok én megoldásokat gyártani, csak valahogy mind olyan kitekert, és jó lenne - néha - valami egyszerűbb. Hogy fogom magam, és kész. Mint régen. De a nosztalgiám meg elmehet a francba, én mondom neki, mert közben jó ez így. Már most is felébredhetne, nagyon belehúz az alvásba ma reggel, én meg már jól megdögönyözném. Egyébként meg beülnék a kocsiba a zenéimmel, és elindulnék, lesz ami lesz alapon.

Megyek inkább kávézni. Csak esetleg megvárom, hogy felébredjen, mert szereti a színes bögrémet.

(Folytassam? Egyet jobbra, egyet balra. Mégis, mégse.)



Kellett nekem panaszkodni... itt a kompromisszumos megoldás! Tori Amos vagy P.J. Harvey nincs véletlenül? Mondjuk esetleg a No Doubt jöhetne ezek közül, kár, hogy nekem arról nem az alvás jut eszembe.