Csönd

Jött ez az esős, hideg idő, amit úgy vártunk a nagy kánikulában, most meg ülünk itthon, begubózva, borongós hangulatban. Ágyban lenne jó, könyvet olvasni, inni a forró italokat a náthámra, de tudom, máskor se azt tettem volna: a szürke irodában gubbasztanék. Most legalább ebéd után együtt bújunk ágyba és szunyálunk egyet.

Először kicsit nyüszög, mert az az elalvásnak mostanság része, aztán simogatásra ellazul, halkan, ritmusosan félálomba szuszogja magát mellettem az apja helyén, és elalszik, mire a karjai las-sí-tott-fel-vé-tel-ként, ernyedten landolnak a matracon. Idővel már a cumi sem mozdul a szájában, csönd van.