Kezdő anya

Új munkahelyemen még mindig kezdőnek számítok. Talán ezért van, hogy munkaadóm megengedheti magának, hogy a munkanapom hajnali 5-től este 9-ig (néha 10-ig) tartson, esetenként éjszakai riasztással. A munka teljesen kiszámíthatatlan, még az ebédidőmet is furán kapom meg: 20-30 perc jut rá, napi két részletben, jó esetben napi háromszor, de általában közben a rám kiosztott másik feladatkörrel kell foglalkoznom. Esetenként előfordul, hogy ez a harmadik szünet kimarad, olyankor estére a helyzet bonyolódik. Hasonlóképpen emelt szintű a feladat az időjárás, a széljárás, a divat vagy a világpiaci helyzet bármiféle változása esetén, legalábbis ilyesmire szokás fogni, csak hogy elhallgattassanak. Hétvégék nincsenek, szabadságom, szabadnapom nincs. Még az orvos sem írhatna ki táppénzre. Kéréseimet figyelmen kívül hagyják, felmondani nem lehet. A munkámat meglehetősen rosszul fizetik, ha pedig munkaadóm mosoly helyett már reggel üvöltéssel üdvözöl, végképp nem érzem azt, hogy megéri.