Ébredezünk

Az elmúlt napokban visszatért a korábbi rend. 7 körül ébredezés, Manka még az ágyban kezét nézelődve, beszélgetve úgy fél 8-ig, én meg koffeinmentes kávé mellett reggelizve és netezve, a régi szép idők emlékére, bár mostanság akkora hülyeségeket álmodok, hogy nehéz összeszednem magam, pedig azt gondoltam, a 3 óránkénti evések időszakának rövid alvásai alatt álmodott furcsaságokat nem lehet felülmúlni.

Valamelyik nap apa-párom volt nagypocakos terhes épp, de persze azt se tudta megmondani, melyik hónapban van, viszont elfolyt a magzatvíz, a lüke orvosok meg nekem akartak szobát adni, ráadásul ugyanazt, ahol voltam, mire fel én fennhangon ellenkeztem, hogy csak nem lesz ez is császáros szülés. Ma a munkahelyemmel kapcsolatban volt valami olyan kuszaság, hogy leginkább csak az jött át, már nem tartozom oda. Ez igaz is lehet, nem sokat tudnék most hirtelen hozzászólni egy munkához szerintem (hacsak a sok-sok éves rutin nem kerekedne felül), főként ha azt nézem, hogy a múltkor még egy banki átutalást se tudtam rendesen kitölteni.

Majd talán ha rendes kávét ihatok...