8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás

Azt hiszem, holnaptól ezt fogjuk hallgatni, hátha átmegy belőle valami, mert perpillanat olyan szintű visszafejlődés tapasztalható, hogy csak na.

Az eddigi rendszeres reggel 7 órás ébredések helyett már lassan egy hete fél óránként mindig korábban ébred, éjjel meg 12 és 1 között enni kér. De amit napközben 10 perc alatt megeszik, az ilyenkor egy órán át tart neki, így nekem, az elmúlt heti tendenciával számolva, azaz feltételezve, hogy ma hajnalban 4 körül fog ébredni, szerintem úgy lesz meg a hat (vagy inkább csak öt) óra alvásom, hogy 10-kor lefeküdtem.

Akinek 3-4 gyereke van, annak semmi alvásigénye, vagy csak az összes gyereke jobb alvó, mint az enyém? Most meg akkor jól hozzászoktatom magam a nem alváshoz, egyébként is utálatos dolog visszamászni a kihűlt ágyba, és várni, hogy mikorra melegszik fel újra, hogy végre el tudjak aludni. Vagy lehet, hogy ez azt jelenti, már nem is vagyok álmos? Legalább én fejlődjek valahova. Majd még azon kéne fejlesztenem, hogy ne érezzem este 6-kor és reggel 6-kor úgy magam, mint akin átment az úthenger.

Amúgy meg mit írogatok itt? Használjam ki inkább a lehetőséget: kiteregethetnék, például, mert arra a tegnapi csupán 2x30 perces alvását követő nyűglődős délután és este során nem jutott időm.

És persze örülök annak, hogy korábban jobban aludt éjszaka, csak annak nem, hogy az utóbbi időben éjszaka sem alszik jól. Egyébként meg már megfigyeltem (-tük), hogy ha egy babát megdicsérnek, az csak elromlik. Azt meg lehetőleg senki ne javasolja, kérem, hogy aludjak vele napközben, mert szerintem képtelenség kevesebb mint harminc perceket aludni (és amíg ő 30 perceket alszik, nekem mindenképpen kevesebb idő jutna az alvásra, mert hogy én vagyok itt a nemistudommi).

A szórakozásról meg inkább semmit.