Nincs egy göncöm...

Ugyan tele a ruhásszekrény, de a fenti állítás mégis igaz. Mert a régi 36-os és 34-es méretek (ez utóbbiakat már el is ajándékoztam, mert ha valaha újra fel is tudnám venni őket, már úgysem lesznek aktuálisak) nem jönnek rám, ami meg kismamaruha, az már túl nagy (még szerencse), meg egyébként is, hordtam azt a pár darabot épp eleget, hogy megunjam mostanra.

Épp ezért ma felkerekedtem, hogy majd jól bevásárolnak magamnak új ruhákból. Felkészültem még arra is, hogy akár az összes pénzemet elköltöm (nem csak a GYES-t).

Aztán mi lett belőle?

Semmi.

Nem csak azért, mert lehetetlenség 36-38-as méret közötti ruhákat találni, hanem azért is, mert fogalmam sincs, hogy mi kellene, és főként mert 2 óra nem elég ahhoz, hogy több helyen körülnézzek, ha mindenhol huszonnyolcan (vagy még többen) állnak sorba a próbafülkékhez. A nép többet vásárol, mint amennyire próbafülkével felkészültek. Jól élünk, na.

Nekem meg nincs egy göncöm...