Igen is, meg nem is

Oui azt írja, a kismamák egyedül vannak.
Ez így van.
Illetve mégsem.

Pont ez benne a legnehezebb:
egyedül lenni, de mégis korlátozva.

Mert én szeretek egyedül lenni, ha azt tehetem, amihez kedvem van. De nem szeretek úgy egyedül lenni szinte minden nap, hogy közben még csak nem is jut magamra idő.

(Megint úgy alakul, hogy egy olyan napon írom ezt, ami ritka szép nap volt, hiszen nem voltam egyedül és mászkáltunk is sokat, Manka pedig kiegyensúlyozott volt egész nap. Úgyhogy ez itt most végképp nem egy panaszkodós, hanem ténymegállapításos bejegyzés volt, nem félreérteni, mint oly' sokszor szoktá(to)k.)