Hogy is mondjam?

Van a világ, és van egy másik világ, avagy ugyanennek a világnak egy másik oldala, ami sokkal színesebb, és ahol mindenre alaposan rá lehet csodálkozni. Persze idő is kell mindehhez, mert tanulmányozni kell a rácsodálkozottakat, így nincs rohanás, de van őszinteség és őszintén nagy nevetések, örömmel teli arcok és persze sírás és követelőzés is, ahogy épp belefér.

Kicsit olyan más színezetű ez a másik világ - mintha egy tündérmeséből lépett volna ki, ráadásul manók lakják. Sokkal színesebb, érdekesebb, csillogóbb, fényesebb, élesebb. Hogy a tündérmeséből lett-e ez a másik világ, vagy a másik világból nőtték ki magukat a tündérmesék, az most nem is érdekes. Csak aki nem látta még, annak próbálom elmagyarázni.

A múltkor itt az utcában egy kisbiciklis aprócska fiú mamája kicsit máshogy fogalmazta meg, amikor felkapta a fiát, hogy menjenek már, mert így mintha visszafelé haladnának. Na, ja, mindennek van egy további oldala is, ezt se felejtsük el.