Stíl

A múltamból előkerült többek között egy régi falinaptár (talán 98-as), néhány műanyag figura, egy félig elhasznált levélnyi matrica, néhány papír, egy fadoboz különféle poros termésekkel és szárított virágokkal, romlott mentolos cukorral (cirka 96) plusz néhány hasonlóan fontos tárgy.

Ezek azért egy-két fokkal érdekesebbek és fontosabbak, mint az eggyel korábban visszakapott 1 db hullámcsat (igen, hullámcsat, talán arany színű volt, de bevallom őszintén, a még korábbi fontos apró tárgyak után ez elég hamar a szemeteskosárban végezte).

Azt hiszem, én nem a kis dolgokkal jönnék, hanem ott kezdeném, hogy elmesélném, milyen volt, amikor megkérdezte, azzal elszámoljunk-e, ki mennyit járt fodrászhoz (kb. félévente szoktam), és mennyi ruhát vásárolt magának (kérdezhetné, ha tényleg eltartott volna, vagy ha felajánlotta volna, hogy elszámoljunk az ő hobbijával és utazásaival), valamint egyúttal azt kérte, még a lakásrészem kifizetése és az úgynevezett osztozás előtt, hogy adjam vissza a lakás kulcsát.

Most pedig azt írja, nem érti, miért nem konstruktívan állok a dolgokhoz, és miért nem mentem el bármikor a lakásba, hiszen van kulcsom, bármit elhozhattam volna.

Tényleg. 2002. októberében úgy hozhattam el a dolgaim egy részét, hogy átnézte a csomagokat.


Elnézést, ha ezek után, továbbá ennyi idő után ezzel a bejegyzéssel most nem voltam fair.