Mindaz, ami felesleges

Ma az elégedett pufók arca fölött elméláztam azon, hogy Hannának milyen kevés dologra van szüksége. Ahogy Zita mondta, egy baba akár egy dobozban is jól érzi magát, feltéve, hogy a pocak tele, kellemesen meleg van, tiszta a popsi, foglalkoztak vele és meg is szeretgették, hogy biztonságban érezze magát.

Azt hiszem, ma körülbelül ennyire vágytam én is.

(És arra, hogy ha mindez adott, aludhassak, mint egy csecsemő.)


Erről aztán két dolog jutott eszembe: hogy mennyi minden olyasmit is megtanultam a hátam mögött hagyni, ami egyébként valaha fontosnak tűnt, és hogy milyen jók is a kócos hajú, elnyűtt farmeres napok.