j

f a i r - nem babablog

Thursday, February 02, 2006

Hiába

Ismét bebizonyosodni látszik, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy hiába fókuszálok a pozitív, jó dolgokra, hiába vállalok be nagy bátran egyedül dolgokat, hogy másnak ne legyen gondja vele, a végén mégis visszaüt az egész.

Legalábbis tegnap este nagyon úgy éreztem, hogy hiába fókuszálok én a gyermek jó tulajdonságaira, mégis azt kapom vissza, hogy este 7-től 11-ig folyamatosan ordít, vigasztalhatatlanul. Hiába járkálok vele fel-alá, hiába tartom a karomban, hiába etetem, hiába csitítom, majd amikor már végképp hasogat a fejem és már mindent megpróbáltam, bőgve könyörgök neki, hogy hagyja abba, együttérzésként végigcsorgat rajtam egy jó adag felbüfögött tejet (aznap már többedszer), majd folytatja ugyanolyan hangerővel és egyre vörösödő fejjel.

Aztán amikor két nap után* hazaérkezik éjféltájban apa-párom, és mosolyog a gyerekre, hogy milyen cukorfalat, nézzem már, elég ferde szemmel nézek rájuk. Vessetek rám követ, ha.



*Lehet, hogy apa hiányzott az egyensúlyához. Vagy még inkább az enyémhez.

3 Comments:

  • Jol ismerem ezt az erzest, a kisfiam lassan 4 honapos es meg mindig elofordulnak ilyen vigasztalhatatlan sirasok, ilyenkor tulelesre kel jatszani es arra gondolni, hogy irto gyorsan elrepulnek ezek a honapok, akkor is ha most nem is ugy tunik.:-)

    By Anonymous Anonymous, at 2/2/06 11:44  

  • Nekem is vannak rossz napjaim, olyankor igyekszem odafigyelni, hogy ne büntessek másokat. Előbb utóbb talán ő is megpróbálja így :)

    By Anonymous Ivan, at 2/2/06 14:07  

  • hajaj. nalunk az ejszaka volt most katasztofalis egeszen addig, amig apa ra nem jott, hogy Danimaci fel a sotetben.
    a taasztaltabbak azt mondjak, hogy ezek a nagy sirasok egyszer ugyis elmulnak (itt egy turelmetlen szmajli helye van)

    By Anonymous Anne, at 4/2/06 16:08  

Post a Comment

<< Home