Csábító

A wiw-en naponta jelöl be ismerősnek valamiféle huszonéves, elég gáz fickó (nem állok távol attól, hogy egy képet tegyek ide valamelyikről). Némelyikük aztán néhány perccel azután, hogy fellelkesült a nevem láttán, kapcsol, és visszavonja a bejelölést. Van azonban, aki fogja magát és levelet ír: hogy lehetséges-e netalántán, hogy én vagyok az, aki, és hogy ő anno Debrecenben ismert engem, még leveleztünk is, és lennék-e olyan édes, hogy ismét leveleznék vele most, hogy így befutottam.

Na, ja. Csábító az ötlet. Írtam is neki. Hogy legalább az adatlapot megnézhette volna.

Aztán a könyveket kiszállító futár is jól rákérdez a nevemre (átgondolom gyorsan, biztos én vagyok-e én), mint múltkor a kajás futár, amikor a kedves csábult el majdnem, hogy jól aszondja, igen, az én nőm az. De aztán mégse.