Fél kézzel

Mondhatnám akár, hogy fél kézzel is megy minden (a gépelés is), de azért az túlzás lenne. Mindenesetre ha korábban tudtam volna, mennyi mindent lehet - még ha kevésbé hatékonyan is - fél kézzel csinálni, akkor tuti éltem volna a lehetőséggel.

Persze azért jobb, ha van valaki, aki ennem-innom ad, vagy felvált kicsit, hogy legyen 10 percem mosakodni vagy körmöt vágni. Akárhogy is nézem, ez utóbbi nem félkezes mutatvány, bár ha manikűröst hívatnék házhoz, talán megoldás lenne, a kezem meg ápoltabb lenne, mint valaha.

Régen azért nem volt ennyire magára hagyatva az ember lánya. Vagy volt a nagy család, vagy volt a dajka. Mindig is éreztem, hogy rossz érában születtem, avagy nem nőnek kellett volna...