j

f a i r - nem babablog

Saturday, January 21, 2006

"And threads that are golden don't break easily"

Ma kb. három hét után kint voltam a nagyvilágban néhány órára, én, egyedül.

Leginkább az autózás jött be. Sütött a nap a még havas utcákon, minden nyugodt volt. Aztán a bevásárlóközpontban rájöttem, mennyivel hatékonyabban is lehet dolgokat intézni, csak a sorban állás közben kezdett fogyni a türelmem, mert egyre inkább éreztem, hogy kb. három hete van egy láthatatlan szál, ami a pici lányhoz köt, és hiába is tudtam, hogy a legjobb kezekben van, azért sürgetett, húzott haza az a szál rendesen, hogy időben itt legyek - bár most, hogy időben itt vagyok, a pici lány és az apja rám se hederít: alszanak tovább a kanapén, kettecskén. Én meg itt ülök és azon jár a fejem, ki vagyok most már én, és mi ez a szál.

3 Comments:

  • vannak furcsa dolgok...én például az első időkben rosszul voltam ha valaki más fogta a Manót (Pistin kivül), és úgy éreztem hogy akkor én most tök fölöslegesen vagyok ott, merthogy nekem most ez az egyedüli dolgom hogy nálam legyen a Pannus, és nagyon össze kellet szoritanom a fogam hogy kibirjam. Aztán lassan elmúlt.

    A másik, hogy nekem nagyon bejött, hogy minden nap olyan 10 perc negyedórára lementem az utcára, és segitett abban hogy kicsit felülől lássam a dolgokat.

    Egyébként meg nagyon szép a bébi, meg örülük hogy jól vagytok.

    By Anonymous hanga, at 21/1/06 19:59  

  • Nyugi. No para.
    Mi lesz akkor, ha rövidesen péntek este elkéri a kocsit, mert vidékre megy a barátőivel diszkóba?

    By Anonymous zom, at 23/1/06 13:23  

  • Nem volt para, sőt, kifejezetten jó volt, mind kiruccannom, mind az, hogy ilyen jól megvannak. Csak azért ott az a szál. Majd jó hosszúra növesztjük, hogy vidékre is elérjen. :)

    By Blogger sbodi, at 23/1/06 14:40  

Post a Comment

<< Home