Hó!

Behavazódtak tetőtéri ablakaink, így aludtunk sokáig, mint két pocok a meleg, téli vackában. Kinézve minden fehér (hófehér, de ez milyen elcsépelt lenne így) és csendes, mintha megállt volna az idő.

A fejemben hetek, hónapok óta az él, hogy a kiccsaj pont egy ilyen napon érkezik majd, így még utolsó (-előtti?) készülődési lázban mennék ide-oda, de egyedül már nem akaródzik, az évnek meg mindjárt vége, olyan, mintha az 'áldott állapotom' mellett most még egyéb tényezők is ide kötnének, mintha minden azt sugallná: maradj nyugton, várakozz türelmesen, fejet hajtva a nagyobb erők előtt.

Egyelőre nem tudom mennyire megy ez nekem.