House of Love

Alie blográdiója új számokkal bővült - többek között ott egy régesrégi House of Love szám.

Még egyetemre jártam a kopott, vacak kabátomban, mert örültem, ha kajára volt pénz, és többek között ez szólt a walkmanből (meg REM is, az is van a listán), miközben Kápmegyerről Gazdagrétre jártam ki tanítani, meg troliztam be az egyetemre.

Nosztalgia a javából. A múltkor épp kerestem ezt a dalt.

Egy hullámhosszon

Azt mondja az esti séta közben, hogy nemsoká leesik a hó - én meg pont azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy majd ha leesik a hó, tologatom a babakocsit itt az utcákban.

Tegnap kora reggel induláskor átsuhant a fejemen, hogy a kenyér ki fog száradni. Délután, amikor hazaértem, be volt csomagolva.

Most meg biztos csuklik és emiatt nem tud gólt lőni focin, úgyhogy abba is hagyom inkább.

Ismerkedünk, ismerkedünk

Mint bármilyen kapcsolatban, 6 hónap elég idő, hogy kialakuljon bennünk egy kép a másik személyiségéről.

Hogy ő mit gondolhat, nem tudom, nekem viszont egyre inkább meggyőződésem, hogy már most kis egyéniség, és bár még félek, bármi történhet, egyre nehezebb nem kötődni hozzá, mert helyes, játékos, kommunikatív, aktív, és nem szeppen meg sem a haveroktól, se a hangos családtól. Néha fogja magát, és elvonul a sarokba kicsit, vagy alszik nagyokat, ahogy tőlünk is látja. Egyedül talán gyalogolni nem szeret annyira, mint én, és imádja a krumplit, ami rólam aligha mondható el, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Önzőnek se önző, sőt, bár én még nem költöttem rá konkrétan semmit, ő már hozott 80 forintot a konyhára, amikor csupán jelenlétével elérte, hogy a vécés néni ne szedjen tőlem belépőt.

Majd úgy bő három hónap múlva bemutatom, addig még én is csak így ismerkedem a zsákbamacskával.



"Az "énnek" az egyedisége éppen abban rejlik, ami az emberről elképzelhetetlen. Elképzelni csak azt tudjuk, ami az emberekben egyforma, ami általános." (Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)

Lecsupaszítva Miközben ő már lelépett kora reggel, én alszom még egy órát, és álmomban az emberek úgy viselkednek, ahogy valójában viselkednének, a neveltetés és a szocializáció maszkja nélkül. Nem riasztó, inkább csak érdekes, hogy egy pillanatra sem meglepő a tőlük egyébként szokatlan viselkedésmód.

Persze, hogy nem volt meglepő - a kérdés az, milyenek lennének valójában, lecsupaszítva, nem pedig abban a formában, ahogy én látni vélem őket.


(Egyébként meg lehet, hogy az egész amiatt van, mert folyamatos mocorgásai közben gyakran azon jár a fejem, milyen lehet és miket csinálhat ott bent a pocakban a kiscsaj - ha persze egyáltalán kiscsaj. Például az is egy olyan dolog, ami lecsupaszítva látszik igazán.)

Nyugtával dícsérd a napot

Nem tudom másban hogy csapódik le egy mai, modern esküvőn az a kifejezés, hogy egy fiatal lány "révbe ért", vagy az, valójában miért is gratulálnak egy kismama párjának a még meg nem született babához.

Babona ide, babona oda, megkaptuk az első (triplán) közös ajándékunkat, egy repülő vaddisznót. :)

Been there, done that

Hűvösvölgybe átkirándulva (bár meglepő módon hazafelé az út alig 45 perc volt) ismét elkapott az érzés, hogy szeretem a városnak azon részeit, amelyeket korábban volt lehetőségem alaposan (általában gyalog és/vagy békávéval) megismerni.

Hiába az önállóság, kicsit máshogy viszonyulok azokhoz a dolgokhoz, amelyek már nem teljesen ismeretlenek, nem csak a nosztalgia miatt, hanem azért, mert akkor egész jól eligazodom.

Ha belegondolok, elég sok minden kellett a 32 évem alatt ahhoz, hogy a változásra és az újra lehetőségként tekintsek, ne pedig beláthatatlan, bizonytalan (és emiatt kevésbé komfortos) távlatnak lássam. Lehet, hogy kellett volna egy ilyen - vagy valami más, ami viszont tényleg hiányzott - a kezdéshez.

Kukorékolás Igaz, nem mi kukorékolunk - úgymond - reggelenként, hiszen mi sokkal inkább "az alvásra optimalizálunk" (ugyebár), csak készülődés közben jutott ma eszembe a fürdőszobában, melynek ablakából jó kis kertes házakra és békebeli idillre látni, hogy ritkaság ebben a városban, hogy valaki kukorékolásra ébredjen.

(Egyébként meg, tényleg, korai keléshez semmi kedvem, a munkához is kevesebb, mint valaha, zavar a város zaja, itthon meg előbújt belőlem a rendrakó-tisztogató, szerintem még egy-két hónap és mániákus szintet ölthet, szóval ha valaki tud egy jó takarítónőt - mert a miénk olyan bonyolult beosztással él, hogy kb. lehetetlen vele időpontot egyeztetni -, akkor szóljon.)

21/40

Szerepek Még ha társadalmilag kicsit kuszák és összemoshatók is a szerepek, biológiailag bizonyos esetekben minden annyira adott. Van, ami van. És minden úgy van jól, ahogy van.

Megtanuljuk lassan, hogyan kell ebben a mai világban elfogadni, elengedni, tűrni, megelégedni, örülni annak a kiszolgáltatottságnak, amit néha a női lét jelent, és mindeközben türelmesen várni (malmozás nélkül, ja, malmozás nélkül...), hogy legyen, ami lesz, jöjjön, aminek jönnie kell.

(Annának)

Visszavágy... Most persze, hogy itt ülök a munka mellett (és persze azonnal lett munka, ha épp nem is sok), hiányzik a meleg, a tenger moraja, a grillezett szardínia illata, a színek, az utcakövek... meg az ember közelsége is.

Ülnék inkább ott, és bámulnám a tengert, mert én már csak ilyen vagyok.

Itthon Utaztunk jó sokat. Hazaérve a gyors kipakolás után pedig tette mindenki, amit feltételezhetően legjobban hiányolt. Ő kint a teraszon olvasta az elmúlt heti újságadagot, én meg lógtam itt az interneten.