Időtlen-kortalan 60 és 70 között lehet, és még ma is látszik vonásain, hogy jóképű lehetett. Vagy legalábbis sármos, még most is. Nem tolakodó.

Leül velem szembe a földalattin, és mesélni kezd, miután újságját eltéve kifejti, hogy hogy is gondolta, hogy majd ideül, és ilyen társaságban olvasni fog.

Egy saját, régi történetet mesél el a kislányáról, aki már korán bebizonyította viselkedésével, hogy mennyire nőből van.

Azzal összegzi, a barackfán, bármilyen kicsi is, mindig látszik, hogy barackfa lesz - nem hazudtolja meg magát. Rám mutat (és kikéri magának, hogy kinevetem, amikor pedig ilyen őszinte velem), és a kislányra, aki hordozóban utazik az anyja hátán, és tágra nyílt szemekkel, kíváncsian, már-már kihívóan néz vissza ránk. Igazi kis nő, tényleg.