Egy kicsit... A portás ellenére sem túl biztonságos, átjáróház jellegű irodánkban néha fura figurák fordulnak meg. Végülis elég bemondani a kapun kint lévő táblákról valamelyik cég nevét, és szabad a bejárás.
Volt ebből már baj is, de ma J kollégám határozott fellépéssel szólította meg azt a két munkásnak tűnő személyt, akik közül az egyik épp a konyhánkból távozott volna, egy üveg repiborral a nadrágjában.
A kérdésre, hogy mit rejteget a gatyájában (?!!), és mégis hogy gondolta, annyi volt a válasz: "Tudja, egy kicsit alkesz vagyok..."
Azóta zárjuk a konyhát. Nehogy az ásványvizeket is ellopják. Főként kánikulában.
(A portás - nő - mentségére szóljon, hogy feltelefonált, mert nem volt neki szimpi ez a két figura, aki úgymond kétkezi munkáért kopogtatott be ma hozzánk... végülis a takarítónőtől tudhatja, hogy mi aztán végképp nem végzünk itt semmi munkát.)
Volt ebből már baj is, de ma J kollégám határozott fellépéssel szólította meg azt a két munkásnak tűnő személyt, akik közül az egyik épp a konyhánkból távozott volna, egy üveg repiborral a nadrágjában.
A kérdésre, hogy mit rejteget a gatyájában (?!!), és mégis hogy gondolta, annyi volt a válasz: "Tudja, egy kicsit alkesz vagyok..."
Azóta zárjuk a konyhát. Nehogy az ásványvizeket is ellopják. Főként kánikulában.
(A portás - nő - mentségére szóljon, hogy feltelefonált, mert nem volt neki szimpi ez a két figura, aki úgymond kétkezi munkáért kopogtatott be ma hozzánk... végülis a takarítónőtől tudhatja, hogy mi aztán végképp nem végzünk itt semmi munkát.)
0 Comments:
Post a Comment
<< Home