Selejtezősdi Már megint kidobálok vagy elajándékozok egy nagyobb adag ruhát (mert amit két éve nem hordtam, azt minek tartsam meg), de most elgondolkodtam egy csöppet, mert lassan alig marad mit felvennem. Persze még mindig inkább gyakrabban mosok, mint hogy felhalmozzak dolgokat, az nekem valahogy nem megy. Épp elég volt megszokni (már másodszor) az állandó (az, ha már újra?) lakást meg a sok bútort, amit majd vihetünk tovább magunkkal, vagy hagyhatok megint magam mögött.

Lehet ez kicsit szkeptikus is, bár sokkal inkább a szabadságomról szól, igaz, holmi bútorokért és egyéb csip-csup holmikért legalább felelősséggel nem tartozom, nem kéne annyira komolyan vennem. Emlékszem, milyen jó volt, amikor kicsiként az apai nagymamámnál nyaralva egyszerűen csak ennyi volt a reakció egy összetört pohárra vagy tönkretett tárgyra: baj is az?