Nem mindegy (?) P. franciáról mondta, hogy ő is hasonló cipőben jár, csak ő úgy szokta megfogalmazni, hogy "másodszorra már sikerül". Nálam az "elsőre nem sikerül" verzió játszik, talán azért, mert alapvetően kevesebb az olyan dolog, amiről már beigazolódott, hogy második próbálkozásra minden rendben volt. Vagy egyszerűen mert azt nevelték belém: kislányom, meg se próbáld, nem érdemes.

Mivel minden próbálkozásom ellenére ezidáig sem sikerült elköteleznem magam a pozitív gondolkodás mellett (talán mert annál végzetesebb és végletesebb vagyok, meg ugye tegyük még hozzá a fentieket), csak billegek itt a semmi közepén, várva, sőt, biztosan tudván, hogy hétfőn kétségtelenül kilengek majd a kis semlegesnek tűnő, bár inkább csak óvatos kötéltáncomból.

Persze benne van a lehetőség, hogy egyszer végleg eltolódik a gondolkodásom valamelyik irányba, pedig azt mondják (erről mesélhetnének kicsit a pozitívgondolkodás-pártiak), hogy az arany középút a legjobb.

Vagy nézzem azt, hogy mennyire és/vagy legalább az biztató, hogy saját kis empírikus világnézetem egyelőre tartja magát a semleges-középső régióban? Azért felkészülök a legrosszabbra, nehogy már meghazudtoljam saját magam. Ráadásul úgy legalább nem kell lefutnom egy felesleges kórház-otthon-kórház kört. Ezt legalább befolyásolhatom.

Mire nem jó a tapasztalat, meg a rutin...