Kreatív megoldásokat várunk... Konkrétan az a probléma a korábban említett, újdonsült, idős kollégával, hogy ide ültették velem szembe, és mások által is visszaigazoltan bámul. Engem. Akár csak ha fogom az ásványvizes üveget, és iszom egy kicsit, ha kimegyek-bejövök, ha nevetek egyet, vagy akár csak úgy (na, ez a legidegesítőbb - nem hiszem, hogy én lennék az új múzsája).

Felmerült bennem, hogy minősíthetetlen a viselkedésem, és valójában én vagyok az oka, mert zavarom a munkájában. Pedig valószínűleg inkább oka ő az utóbbi napokban tapasztalható hátfájásomnak, hiszen miatta dőlök 8-10 órán keresztül nem is olyan enyhén balra, bebújva a monitorom mögé... nevetni meg már nem is merek, egyszer bele fogok fulladni itt vmi elfojtott kacagásba, és az is az öreg lelkén szárad majd. Én szóltam előre.

Felmerült itt házon belül néhány ötlet a probléma kezelésére (mert a problémákat kezelni kell, ugye). Mondjuk egy paraván úgy "jelzésképpen" ide a két asztal közé, vagy egy őszinte levél, csak nem igazán látom át, mit és hogyan kéne neki írni, és hogy egy esetleges pirulás után maradna-e minden a mostani kerékvágásban. Hordhatnék zsákruhát, vagy el is ültethetnék (őt, vagy engem), mint régen az iskolában (mondjuk az én minősíthetetlen viselkedésemre hivatkozva). Egy kolléga pedig szívesen elbeszélgetne vele a cég felhozataláról, csak hogy mellékesen szóljon neki: "tata, a munkakörébe nem tartozik a szemmel vetkőztetés". Pedig lehet, hogy irigyelni kéne, ha ilyen idősen még ennyire túlteng benne az élet...