Időutazás Az eklektikának és a retrónak ugyebár megvan a maga bája. Ilyen a tízemeletes panelek aljában megbúvó orvosi rendelő is, amely valószínűleg mit sem változott az évek alatt. Természetes, hogy a burkolatok az eredetiek, de a berendezés is a régi. Sehol egy új pad vagy asztal. Ha jobban megnézem, még az orvosi műszerek is mind legalább tíz-húsz évesek, vagy a technológia nem fejlődött semmit, miközben a minőség erősen hanyatlott, máskülönben hogyan is nézhetnének ki pont úgy ezek a tárgyak, mint amelyekre régről emlékszem, még amikor egyáltalán jártam körzeti orvoshoz, mert most még azt se tudnám megmondani, hova lett anno leadva a TB-kártyám.

A rendelő más szempontból is időutazásos... minden lassan történik, minden adat papírra kerül felvitelre, kézzel, természetesen, és ha két példányban kell, kétszer annyi idő alatt. Ez ma szinte luxusnak számít, bár alapvetően jól esne, csak épp menni kell tovább, vissza napjaink ritmusába.

Az ATM-mel feltuningolt lakótelepi bolttal szemben a rég kifosztott, vad pirosra festett telefonfülke-konstrukció sajnos aktuális képet mutat a benne összekuporodva alvó hajléktalanokkal, míg a helyi lakótelepi zöldséges régi módra az idényzöldségekkel és -gyümölcsökkel van felpakolva, de azokból bőségesen. Az út másik oldalán kertes házak, nyugalom, jólét, békebeli hangulat gyümölcsfákkal.