Kritika "Szöveg gépelést vállalok", áll az A/5-ös lapon, kézzel, tintával írva, ráadásul helytelenül. Észreveszem, mert. Aztán alapszintű angol helyesírási tanácsokat kell adnom a kollégának, kevéssé releváns kérdésekben (főként ha azt vesszük, hogy csak egy e-mailt ír éppen, nem a tényleges munkájához kell). Persze rosszul aludtam, türelmetlenebb vagyok, és bosszant az is, hogy bebizonyosodni látszik, itt a munkahelyen tényleg nem számít, hogy mi a véleményem, az esetleges igényem meg a tudásom. Kritizálom magam is, mert miért is bíztam benne, hogy máshogy lenne? Félévente átgondolom, hogy mekkora kompromisszumra vagyok képes, aztán meg minden megy tovább a szokásos kerékvágásban. Ideje lenne már, hogy valami kényszerítsen, hogy kilépjek belőle, ha máshogy nem megy.